Avagy széthúzás helyett együttműködést, ideológiai viták helyett pragmatikus politikát Mezőcsátra!

Mezőcsát kisebb és szegényebb település annál, mintsem a városvezetése megengedhesse magának a pártpolitikai csaták luxusát. Ez számomra nem kérdés. Az összefogás egyébként is mindig erősebb a széthúzásnál. Számomra ez sem kérdés, de azért írok erről, mert egy ezt felvető kommentre mégiscsak reagálnék. Hiszen megígértem.

Az egyik ünnepi beszédemben azt mondtam: „Mezőcsátiak, szüntessük meg közösen a szembenállást a helyi közéletben, ne hagyjuk, hogy a politika és a széthúzás beszivárogjon a mindennapjainkba, az otthonainkba! Mezőcsátnak nem különbségekre van szüksége, hanem azonosságokra. Törekedjünk hát a megbékélésre!” Hangsúlyozom, ezt természetesen komolyan gondoltam. Nagyon komolyan. Az összefogásra pedig talán soha nem volt ennyire szüksége a városnak. Ezért azt szeretném, hogy az elkövetkező időszak közéleti, helyi politikai szereplői mindannyian belássák, valós együttműködés nélkül nem tudjuk fejlődési pályára állítani a települést. Félre kell hát tennünk a – sokszor kicsinyes és nevetséges – politikai vitákat! Rajtam nem fog múlni.

A politikai vitáknak pedig majd akkor lesz helye Mezőcsáton, de csak akkor, ha már jól működik a város, ha a gyakorlatban minden rendben van. Akkor, ha nem lesznek járhatatlanul kátyúsak az utak, akkor, ha nem félméteres disznóparéj uralja belváros bizonyos részeinek flóráját, akkor, ha ……. (a kipontozott részre mindenki képzelje oda az őt leginkább érintő problémákat, én oldalakon keresztül :-( inkább nem sorolnám!). De addig is, a pragmatikus politikának ki kell szorítania a településről az ideológiai vitákat!

Ettől függetlenül persze mindenkinek szíve joga, hogy legyen elképzelése a körülöttünk lévő világról, a társadalomról, és egy adott világnézet mentén gondolkodjon politikai kérdésekről. Sőt..! Mindenkinek szíve joga, hogy pártszimpátiája, pártkötődése legyen. A demokráciának ez az egyik építőköve. (Persze a szemellenzőket azért kéretik otthon hagyni…) Nálam természetes dolog, hogy másképp látunk bizonyos dolgokat, aki ezt nem fogadja el, nincs helye a közéletben. Soha nem is lesz! Tehát a politikai értékrendjét mindenki bátran vállalja fel, ezzel nincs is semmi gond.

Én magam is felvállalom (ismeritek a pártkötődésemet), de a Városháza tanácstermeiben képes vagyok túlnőni ezen. Ha önkormányzati képviselőként hozok döntéseket, akkor nem tudom, nem is akarom figyelembe venni, hogy egyébként melyik politikai oldallal szimpatizálok. Mezőcsáton, vagy egy hasonló méretű településen ezt nem is szabad figyelembe venni! Különben is, engem soha, senki nem kért arra, hogy egy-egy döntés kapcsán pártérdekeket helyezzek előtérbe. Talán azért sem kaptam ilyen kérést, mert aki ismer, tudja, hogy nem is lennék rá hajlandó, tudja, hogy nekem csak a település érdekei számítanak? Ezt bátran vállalom. Én baloldali képviselőként MINDEN EGYES mezőcsáti állampolgár érdekeit szem előtt tartom, bármilyen is legyen a pártállása. Akár szavazott rám, akár nem. Nálam a kampány nem négy évig tart, amint a választások után elkezdődik a munka, kutya kötelességem elfelejteni, ki hova rakta azt a bizonyos x-et. Persze sajnos, tudom, velem ellentétben nem mindenki tudja figyelmen kívül hagyni, ki szavazott rá, és ki nem…

Összegezve, úgy vélem, a mai Mezőcsáton pragmatikus politikára van szükség, ha úgy tetszik, gyakorlatias, menedzser-szemléletű városvezetésre. Itt ugyanis egyelőre nem azt kell megvitatni, hogy milyen ideológia mentén hozzunk döntéseket, hanem azt, hogyan szüntessük meg a kátyúkat, gyomláljuk ki a disznóparéj. És lássuk be, jobboldalról és baloldalról nézve is ugyanannyi úthibát tudunk összeszámolni a városban, jobboldalról és baloldalról nézve is azt látjuk, félméteres dudva nő fű helyett. És ugye még sorolhatnám. Hát akkor meg miről is beszélünk?

Nem olyan Mezőcsátot szeretnék építeni, ahol a politikai pártállás többet számít annál, amit valójában megérdemel. Ahol gondolkodás nélkül, ráadásul alaptalanul „le-baloldali-népművészeti-agyagedényezzük” a másik embert csak azért, mert nem értünk vele egyet. Ahol beskatulyázunk tisztességes állampolgárokat, csak azért, mert másképp gondolkodnak. Az én Mezőcsátomon ennél ezerszer fontosabb cél, hogy például jól közlekedhető, kátyúmentes utaink, járdáink legyenek, valamint az, hogy a közterületeken disznóparéj helyett fű nőjön (na de persze az sem az égig...) - és emellett számos hasonló probléma megoldása. Hogy tiszta, takaros, élhető, fejlődő települést építsünk. Számomra ezek a dolgok sokkal fontosabbak.

Hiszen végtére is – I love Mezőcsát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.