Ha valaki a böngészője címsorára néz, és úgy tippeli meg a nevem, igaza van! Szopkó Tibornak hívnak. Talán Mezőcsáton mond valamit ez a név, aki pedig nem itt él, az valószínűleg nem fog erre az oldalra navigálni, így engedjétek meg, hogy eltekintsek a bemutatkozásról. Menet közben amúgy is minden kiderül.

Frissen létrehozott blogom célja az, hogy a – reméljük, átmeneti… - fejlesztési időszakban valamennyire helyettesítse a weboldalamat. Így továbbra is meg tudok osztani olyan, jellemzően közéleti-politikai gondolatokat, amelyek közvetlenül érintik szülővárosom, Mezőcsát életét, az itt élők mindennapjait. Önkormányzati képviselőként hiszek abban, hogy a nyilvánosság - lehető legnagyobb fokú – biztosítása szükséges feltétele a valóban demokrata, korszerű városvezetésnek. A közéleti kérdésekben folytatott értelmes diskurzus pedig szükséges feltétele annak, hogy a közügyek iránt érdeklődő mezőcsáti állampolgárok pontosan, ha lehet, közvetlenül értesüljenek a lakóhelyük közéleti, helyi politikai/önkormányzati ügyeiről, így megalapozottan tudnak véleményt formálni ezekről, valamint joggal kérhetnek beleszólást bizonyos döntésekbe. Ne pusztán kóbor pletykák uralják a közbeszédet!

A facebookon mostanában számos olyan kritikát, panaszt olvastam, amit közeli és távoli ismerőseim a városvezetésnek címeztek (kóbor kutyák, úthibák, ÖTE támogatása), arra gondoltam, ha nem is a face-en, de itt igyekszem megválaszolni ezeket, vagy legalábbis reagálni rájuk. Viszont tovább is gondoltam egy kicsit a dolgot, ugyanis ahhoz, hogy részletekbe bocsátkozzam, érdemes először komplexen áttekinteni a város önkormányzatának helyzetét. A lehetőségeket, a közelmúltat, a nehézségeket, és azt, mit várhatunk a jövőnktől - őszintén szembe kell néznünk a realitásokkal!

Ezért, mivel már az önkormányzati ciklus bő felén túl vagyunk, először célszerű értékelni az eddigi történéseket, az elmúlt cirka két évet meghatározó irányvonalakat. Úgy általában itt az ideje az évértékelésnek – pontosabban kétév-értékelésnek. Ez nyelvtanilag nem helyes, ellenben logikailag mindenképpen okszerű. Persze ezt az értékelést tényekre alapozom majd, de várhatóan nem fogja nélkülözni a szubjektumokat – azaz leírom, hogy én miképp láttam, hogyan éreztem a dolgokat, mi a saját véleményem.

Tehát a közeljövőben azt várhatjátok tőlem, hogy a blogon egy-kétheti rendszerességgel közzé teszem ezt a kétév-értékelést. Persze folytatásokban, tematizálva és/vagy időrendi sorrendben, hiszen senkit nem akarok egy százoldalas gigaposzttal eltántorítani a témától! :-)

Az elején megfogalmazott céllal szinkronban egyébként azt is szeretném elérni, hogy a felület adta lehetőségeket kihasználva interaktívvá tegyük a blogot, ezzel is erősítsük a nyilvánosságot – boldogan fogadom tehát a hozzászólásokat, kérdéseket, sőt, akár még a kritikákat is! Úgy gondolom, ilyen logika mentén idővel nemcsak eljutunk az említett konkrétumokhoz (kutyák, utak), de talán közösen bővíthetjük azoknak a kérdéseknek a körét, amelyeket érdemes bevonni a közbeszédbe. Én most egy kicsit ennyivel (is) szeretnék hozzájárulni a helyben régóta áhított harmonikusabb közhangulathoz.

Befejezésül pedig elárulom, sokat tépelődtem azon, valóban helyes-e, hogy ilyen formába öltsem az elején megfogalmazott törekvésemet. Hiszen évek óta sokan tanácsolják, az ilyen témákat ne vessek fel az interneten, mert ha „nyitok”, akkor nagy támadási területet teremtek magamon, az önkormányzati munkámon, és annak nem lesz jó vége – ugye amit írni fogok, azt viszonylag könnyű akár név nélkül is kiforgatni, kihasználni. Egyébként is, Mezőcsáton nem szokás, hogy a helyi politikai vezetők ilyen módon fordulnak a nyilvánossághoz. De úgy gondolom, 2013-ban, az EU egy demokratikusan működő országának egyik települési önkormányzati képviselőjeként nincs félnivalóm. Amit mondtam, állítottam, azért eddig is vállaltam a felelősséget, és hiszek abban, hogy az egyenes, tiszta, őszinte beszéd – még akkor is, ha sokan nem így gondolják – elengedhetetlen eleme a mai közéleti, politikai tevékenységnek. Persze ha hibázok, természetesen azt is vállalom. Nem szeretnék tehát semmilyen hasznot húzni ebből a blogból – nem is lehetne, inkább csak kockázata van –, de legalább ennyit megérdemel Mezőcsát, megérdemlik a mezőcsátiak! Szerintem.

Hiszen végtére is - I love Mezőcsát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.