Vajon az önkormányzat feladata a mezőcsáti sport fejlesztése? A jövőben milyen sportélet legyen a városban? Számos olyan kérdés merülhet fel a témában, amelyek megválaszolásával fel tudom villantani, én mit szeretnék elérni ezen a területen. Mondjuk polgármesterként.

A mostani zűrös helyzethez képest sajnos könnyű előrelépni, de van néhány olyan alapelv, amelyek mentén hosszú távon is lehet – sőt, kell! – sportot „építeni” Mezőcsáton. Először is fontos, hogy az önkormányzatnak legyen egyértelmű sportstratégiája. Nem többoldalas, a fióknak készülő dokumentumra gondolok, de a város rendelkezzen egy tömör, világos koncepcióval, tudja, hova szeretne eljutni ezen a területen! Hiszen tényleg minden fejben dől el. Ennek csak az egyik kulcseleme legyen a finanszírozás, de egy átlátható, vállalható mértékű önkormányzati áldozatvállalás elengedhetetlen! A koncepcionális gondolkozás következtében pedig eltűnhetnének az esetleges döntések – hiszen minden szereplő tudná, hogy a város három év múlva is nagyjából mennyi pénzt szán a sportra. A képviselő-testületnek így nem véletlenszerűen, a mindenkori közhangulatnak, gazdasági helyzetnek megfelelően kellene döntéseket hozni. Így az sem befolyásolhatná a támogatást, hogy éppen a polgármester milyen viszonyban van a sportelnökkel. Még véletlenül sem.

Az önkormányzatnak elsősorban egyfajta katalizátor szerepe lenne. Koordinálja, tartsa kézben az ügyeket! Hiszen a legfontosabb, hogy a stratégiával egy fenntartható, könnyen finanszírozható struktúrát alakítsunk ki. Kaphat kevesebbet a sport, mint tíz éve, de azt legalább biztosan kapja meg. Ha esik, ha fúj. Az egyesületnél évekre tudjanak számolni, tervezni! Fontos, hogy egy fejlődő pályát célozzunk meg, lehetőleg teremtsünk professzionális körülményeket, de szigorúan amatőr sportolókra van szükségünk, a hangsúly pedig a tömegsporton – és persze a fiatalokon – legyen!  A sportfejlesztésbe az egyesület mellett jobban be kellene vonni az oktatási intézményeket, más civil szervezeteket. Sőt, közvetlenül a lakosságot is. A futball mellett biztosítanunk kellene más, eredményes/sokakat vonzó sportágak működését is. A finanszírozásban nem csupán az önkormányzat, hanem az állam, sőt, vállalkozók, civilek vállalhatnának szerepet – persze ezt is az városnak kellene összefogni.

A cél tehát az lehet, hogy közösségi, de megosztott pénzügyi támogatással profi körülmények között amatőr fiatalok több sportágban is tömegesen sportolhassanak, az ügyet pedig magáénak érezze a település.

Az eddigiek alapjában elérhetőek, csak akarat és munka kell hozzá. Na meg persze összefogás. A lényeg a főcél, hogy az hol valósul meg, mellékes. Magyarul mindegy, hogy valaki az egyesület berkein belül focizik igazolt labdarúgóként, a DSE-ben kosarazik, vagy éppen az iskolában atletizál. A lényeg, hogy a gyermekeink sportoljanak. Nem csupán az egészségük megőrzése miatt, tudjuk, sokkal fontosabb a nevelő hatás! Gondoljunk csak bele, milyen lesz Mezőcsát húsz év múlva… A hátrányos helyzetű fiatalok számára pedig bizony kiemelten fontos szocializációs mező és kitörési pont lehet a sport.

Persze egy ideális világban ennél merészebb álmokat is szövögethetnénk. Abban az ideális világban, ahol valaki rendbe tenné végre az önkormányzati finanszírozást, és nem csak nevetséges, már-már megalázóan szűk döntési szabadsága, mozgástere lenne a városnak. Ebben a világban minden évben nagyjából 20-25 milliót (még ez is csak szociális kiadások tizede…) tudna a sportra szánni a város. Egy új, városi sportcsarnokban (akár az egészségház mellett is lehet), egy uszodában (akár az egészségház mellett, akár a strandon is lehet), és egy felújított, kibővített sporttelepen sportolhatna a lakosság. Több sportágban is felkészült szakemberek foglalkoznának a fiataljainkkal. Legalább egy labdás csapatsportban pedig megcélozhatnánk a másodosztályt.

Na jó, lassan beleér a kezem a bilibe, és felébredek… Bár azt látni kell, ami nekünk csak egy elérhetetlennek tűnő álom, az nem csak Németországban, de még a szlovén szomszédoknál sem elképzelhetetlen. Az albánokról most nem beszélek, pedig kiderült, most velük vagyunk egy szinten. (csak érdekesség) Namíbiáról vagy Türkmenisztánról sem.

Mindenesetre hiszek abban, hogy van még esélyünk arra, hogy rendezett viszonyokat teremtsünk a mezőcsáti sportban. Ezen a területen is lehetnek olyan álmaink, amelyek megvalósításáért érdemes dolgoznunk. Ja, és nem azért mondom, mert szeretem a focit. Hanem azért, mert számomra fontos a település jövője.

Hiszen végtére is – I love Mezőcsát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.