Mindenekelőtt elnézést kell kérnem, hogy a tervezetthez képest jóval több idő telt el két bejegyzésem között, de sajnos az elmúlt hetekben besűrűsödtek a dolgaim. Viszont most akadt egy olyan aktualitás, ami gyorsan billentyűzetet ragadtatott velem.

A mai postával kaptam egy névtelen levelet (szkennelve lentebb). Klasszikus levél volt, egy gépelt oldalt tartalmazott a boríték. A megkeresés névtelenségével most nem szeretnék foglalkozni, hiszen egy tisztességes, az írója által valósnak érzékelt problémákat felvető, semmilyen rossz szándékot nem mutató írást olvastam. Amíg ilyeneket kapok, nem pedig mocskolódást, addig nincs semmi gondom azzal, hogy nem tudom, ki küldte. A levél írójának biztosan megvolt az oka (ezt részben ki is fejti), hogy ne fedje fel a kilétét, én ezt tiszteletben tartom. Azért pedig biztosan nem haragszik meg, hogy magát a levelet itt közszemlére teszem, hiszen az általános panaszai alapján sem lehet következtetni a személyére.

Viszont nyilván nem tudtam rá reagálni, ezért itt teszem meg. Ám a felvetett problémákkal kapcsolatban túl sok jó hírem nincs. A levélíró – többek között – úgy ítéli meg, rossz a közbiztonság. A helyzet az, hogy a statisztikák rámutatnak, Mezőcsáton a közbiztonság jónak, sőt, kifejezetten jónak értékelhető. Persze ettől nagyban eltérhet az egyes emberek szubjektív biztonságérzete. Természetes, ha egy év alatt másodjára lopják el a tyúkjaimat, vagy törnek be hozzám, akkor engem nem érdekel, hogy mit mutatnak a számok, hogy esetleg ezen kívül milyen bűncselekmények történtek a településen – nem fogom magamat biztonságban érezni. Ezért most az a cél, hogy ezt a bizonyos szubjektív biztonságérzetet is növeljük.

Jó hír, hogy az elmúlt években az általam elnökölt szakbizottság javaslataira az önkormányzat számos lépést tett ennek érdekében. A rossz hír az, hogy erre a kérdésre magának az önkormányzatnak meghatározó, alapvető hatása nincsen. A probléma megoldása nem elsődlegesen rajtunk múlik. Ha ezt állítanám, nem mondanék igazat. Ugyanis amíg érdemben nem változik a gazdasági, társadalmi helyzet, az országos bűnügyi mutatók, trendek, és persze a rendőrség kapacitása (és idesorolhatnék még néhány dolgot), addig mi itthon nem tudjuk megváltani a világot.

Ami viszont tőlünk telik, azt megtesszük. Mire is gondolok? Például az elmúlt években többször „vásároltunk” önkormányzati szolgálatot a rendőrségtől. Ennek ellenértéke összességében meghaladja a milliós tételt. Magyarul fizettünk a rendőrségnek azért, hogy amikor hivatalból nem tudnak idevezényelni embereket, akkor is legyen rendőr a csáti utcákon. Ez „zsebbenyúlós” dolog volt, de hiszem, hogy megérte. Látni kell, sokkal több hatásunk a rendőrség munkájára nincsen. Azt is lássuk be, a jelenlegi körülmények (létszám, stb.) között egyébként  bőven erőn felül teljesítenek. De ezt inkább nem mondtam, mert nem kritizálom a belügyminisztériumot! :-)

Az önkormányzat az erejét meghaladó módon támogatta, támogatja az egyre jobban működő Polgárőr Egyesületet. Tudom, ez a polgárőrség még ennél is sokkal többet érdemelne. De még ebből is látszik az, hogy úgy ítéltük meg, a rendőrség mellett ez az a szervezet, ami a leghatékonyabban tud dolgozni a közbiztonság javításáért. Mivel én is aktív tagja vagyok ennek a csapatnak (szolgálatba is járok!), így tudom, hogy sokkal rosszabb (ezzel keveset mondtam!) lenne a közbiztonság, ha az a néhány civil nem szánná erre a közcélra a szabadidejét. Társadalmi munkában. Azaz ingyen, bérmentve. Sőt…!  Tehát az egyesület támogatásával is a közbiztonságot szerettük volna erősíteni.

Ami kevésbé kézzelfogható, de annál fontosabb lépés, hogy a bizottságunk előterjesztésére a képviselő-testület nagyjából két éve elfogadta a város bűnmegelőzési koncepcióját. Amikor kidolgoztuk ezt az anyagot, az volt a cél, hogy a közbiztonság javításának ne csupán az elméleti kereteit teremtsünk meg, de egy jól végrehajtható, tartalommal könnyen megtölthető, ellenőrizhető koncepció mentén végezzük ezen a területen a munkánkat. Ennek volt például része, amikor a város lakosságának a véleményét kértük ki a közbiztonságról egy kérdőíves felmérés útján. Emellett persze számos egyéb olyan elemet tartalmaz, amelyek segítik a főcél elérését, vagyis hogy a polgárok nagyobb biztonságban érezzék magukat. A koncepció kapcsán ki kell emelnem Bartók József munkatársam, barátom segítségét, aki értékes tapasztalataival a program szülőatyjának tekinthető, és munkájának a végrehajtásban is kiemelkedő szerepe van. Ha a koncepció – talán egyedüli – hátrányát kellene megjelölnöm, akkor azt mondanám, az igazi eredményeit majd csak évek múlva fogjuk látni. Ennek ellenére kiemelkedő fontosságúnak tartom. (Az anyag egyébként elérhető a város honlapján: itt.)

Végére hagytam a habot a tortán. Ha a belügyminisztérium elfogadja a pályázatunkat (márpedig ebben okkal bízunk), akkor egy modern, a jelenlegi csúcstechnikát képviselő térfigyelő kamerarendszert tudunk telepíteni a városba. Akár már ezen a nyáron is elindulhat a fejlesztés – saját önkormányzati forrás bevonása nélkül. Nem szeretnék előre inni a medve bőrére, de lássuk be, ezzel az itt élők komfortérzetét jelentősen növelhetjük, hiszen a legtöbb lakossági panasz a közterületen fennálló, sokszor valóban áldatlan állapotoknak „köszönhető”. Azt hiszem, mindenki tudja, miről beszélek…

Tehát ezek a legfontosabb lépések, amelyeket a közbiztonság, a szubjektív biztonságérzet növelése érdekében tettünk – sokkal többet valójában nem tehettünk. Mindezért elsődlegesen az Ügyrendi, Közbiztonsági bizottságban velem együtt dolgozó kollégáimnak, hivatali munkatársaknak lehetek hálás. Na meg persze a képviselőtársaimnak, hiszen a döntéseket közösen hoztuk meg, a bizottságunk csupán a folyamatok katalizátora volt. Ennek ellenére tudom, hogy van előrelépési lehetőség ezen a területen is. Van még bőven feladat, teendő, fejlesztenivaló, ezért ha bárkinek életképes, előremutató javaslata van ebben a kérdésben, akkor azt szívesen megfontolom, és ha lehet, örömmel előterjesztem. Magyarul egy jó ötletet könnyen beépíthetünk a rendszerbe.

De hangsúlyoznom kell, ezek a lépések önmagukban sajnos nem elegendőek ahhoz, hogy nagyobb biztonságban érezzék magukat a mezőcsáti emberek, de ami nem az önkormányzaton múlik, azt nem szabad rajtam/rajtunk számon kérni. Persze azt sem szabad, hogy csak a rajtunk kívül álló körülményekre hivatkozunk, bizony hozzá kell tennünk a magunkét. Olyan helyzetet nyilván ne várjunk, hogy teljesen kiszorítjuk a bűnözést a településről, még ha erre is kell törekedni. De bármit is teszünk, sajnos elég ahhoz egy-egy átutazó bűnöző, vagy éppen egy frissen szabadult bűnbanda, hogy ne érezzük magunkat biztonságban.

A levél által felvetett többi problémára egy későbbi hozzászólásban reagálnék, hiszen így is hosszúra nyúlt az írásom. Azt pedig remélem, a levélíróhoz valahogy eljutnak majd a gondolataim. Ha szerencsém van, akkor pedig talán egy kicsit meg is tudtam nyugtatni. Hiszen attól, hogy névtelenül keresett meg, számomra ő is fontos, mert mezőcsáti állampolgár, én pedig arra szegődtem, hogy – még ha ismeretlenül is, de – az ő érdekeit is szolgáljam.

Hiszen végtére is – I love Mezőcsát.

A levél:

kerelem.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szopkotibor.blog.hu/api/trackback/id/tr565279780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása