Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Az elmúlt 3-4 évben sok megkeresést kaptam olyan mezőcsáti barátaimtól, akiknek adok a véleményére. Ők úgy vélték, 2014-ben itt lesz az ideje annak, hogy polgármesterjelöltként mérettessem meg magam. Nem volt nehéz meggyőzniük, hiszen ez az ambíció valóban ott szunnyadt bennem, mert tudtam, a város vezetőjeként sokkal könnyebb megteremtenem álmaim Mezőcsátját. Ezért eldöntöttem, ha a körülmények adottak lesznek, vállalom a jelölést, s versenybe szállok. Ebből az elhatározásomból pedig nem is csináltam titkot.

Hogy aztán most miért nem indulok mégsem polgármesterjelöltként? Nyilván a személyes döntéseimet illetően senkinek nem tartozom elszámolással, de azért mégiscsak úgy tisztességes, ha tisztázom ezt a kérdést.

A nyár második felében már egyértelműen látszott, hogy jelentősen megváltoznak a viszonyok a helyi politikai életben, ugyanis a regnáló polgármesterünk a megyei lap hasábjain azt nyilatkozta, nem jelölteti újra magát. (Hogy ezt a változást kik és honnan irányították, sokan sejthetjük – de nekem senki felett nem tisztem pálcát törni, mert nem az a lényeg!) Így ekkor arra törekedtem, hogy pontosan felmérjem és értékeljem az új helyzetet. Ezért számos meghatározó közéleti szereplővel vettem fel a kapcsolatot, több embernek kértem ki a véleményét.

Aztán később arra a megállapításra jutottam, hogy érdemes újragondolni a szándékaimat. Hiszen ekkorra már látszott, hogy a nagyjából hasonló nézeteket valló polgármesterjelöltek legalább heten (!) lesznek, s ketten voltunk olyan potenciális jelöltek, akik a többiekhez képest eltérő elvek mentén, mondhatni más típusú városvezetésben gondolkodnak – így valós igénnyé vált köztünk az összefogás. Hiszen tudtam, a város ezer sebből vérzik, s tudtam, elengedhetetlen lesz a határozott rendteremtés, a helyzet konszolidálása, s talán valaki – a habitusunk különbözősége miatt – ezt a feladatot nálam is hatékonyabban meg tudja oldani. Hiszen tudtam, a város lakossága – nem megbántva senkit – már-már bohózatba illőnek titulálja, hogy az átlagot sokszorosan meghaladja a polgármesterjelöltek száma. Én pedig nem akartam beállni a sorba, s nyolcadik, kilencedik szereplője lenni ennek a bohózatnak. Ezzel persze nem kritizálni akarom az indulókat, mert mindenkinek jogában áll ambicionálni a polgármesterséget, s hinni magában. Minden jelölt felnőtt ember, képes arra, hogy felelős döntést hozzon, ez engem ne zavar. Engem nem zavar, hogy mások nem képesek összefogni, hiszen semmi közöm hozzá. De aki még nem hallotta ezeket a hangokat Mezőcsáton, az vagy nem mond igazat, vagy nem figyel a helyi közvélemény rezdüléseire.

Szóval arra jutottam, hogy egy ilyen helyzetben a saját személyes törekvéseimet a település érdekei mögé kell helyeznem azzal, hogy átgondolom az eredeti szándékomat. Arra jutottam, hogy ebben a lényeges pillanatban nem a gombra kell keresnünk a kabátot, hanem fordítva. Most a feladatra kell keresnünk az embert. A fontos, hogy rendet teremtsünk Mezőcsáton, az sokkal kevésbé fontos, hogy kinek a vezetésével. A rend megteremtésére pedig talán van nálam alkalmasabb jelölt. Egy olyan jelölt, akiről az évtizedes együttmunkálkodásunk alatt bebizonyosodott, nagyon sikeresen, hatékonyan tudunk egy csapatban dolgozni, ugyanis jól kiegészítjük egymást és hasonlóan gondolkodunk Mezőcsát jövőéről. Arra jutottam, hogy ha mindketten elindulunk, csak elvennénk egymás elől a levegőt. Ez viszont nem volt, nem is lehetett célunk. Én pedig szerencsére fiatal vagyok, tehát nem „futok ki az időből” azzal, ha csak később szállok ringbe a polgármesteri székért.

Ezért mi meg tudtuk egymás között beszélni a dolgot. Úriemberként, sőt mondhatni, felelős férfiként. Össze tudtunk fogni. Így néhány hete meghoztam a döntést, hogy „csak” képviselőjelöltként indulok, a polgármesteri címért versengők között pedig egy jelölt munkáját segítem kiemelten a támogatásommal, majd a szavazatommal.

Nehéz, de felelős döntés volt.

Hogy ez hátralépés-e? Nem, mert nem az én személyem a lényeg, de talán néha egyet hátra kell lépnünk ahhoz, hogy később kettőt előre léphessünk – így sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valamikor egy jól működő város vezetését vehetem át, nem pedig egy ezer sebből vérző, problémás önkormányzatot. Hogy ez visszalépés-e? Aki szerint igen, az nem érti a lokálpatriotizmus lényegét, mert bár a személyes érdekeket talán néha nehéz a település érdekei mögé helyeznünk, de mindig ezt kell tennünk. Hogy ez gyengeség volt-e? Nem sok bátrabb döntést hoztam életemben.

Hiszen végtére is - I love Mezőcsát!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.