Az volt a tervem, hogy ma is a főbb elképzeléseim egyikéről fogok részletesebben írni. Ahogy azt a legutolsó jegyzetemben is tettem. De a napokban többen kerestek meg azzal, hogy áruljam már el, a most leírt terveimet eddig miért nem sikerült az elmúlt években megvalósítanom. Néhányan – például Zoltán Hojdák és Lajos Bertók - korrekt módon érdeklődve, nekem címezve, a nevüket és a véleményüket felvállalva tették fel nekem ezt a kérdést, mások név nélkül, megint mások a hátam mögött.

De úgy látom, van igény arra, hogy a jövőbeni terveim részletesebb kifejtése mellett valamelyest értékeljem az elmúlt ciklusokban végzett képviselő-testületi tevékenységet, benne a saját szerepemet is.

Lehet, sőt kell is a múlttal foglalkozni. Én magamban és néhány barátommal együttgondolkodva már nagyon alaposan kiértékeltem az általam az elmúlt 12 évben végzett munkát. Nem túlzok, több száz oldalt tele tudnék írni ezzel a témával. De ez nem lehet egy kampány központi kérdése. Ilyenkor nem hátra, hanem előre kell tekinteni. Ilyenkor nem a múltról, hanem a jövőről, ha úgy tetszik a választási programokról kell beszélni. Hogy hogyan értékelem az elvégzett munkát, a testület sikereit vagy kudarcait, benne a saját szerepemmel és felelősségemmel? Ezekről a kérdésekről sokat olvashattatok tőlem - a múltban. De a következő két hétben többet szeretnék beszélni a jövőről. Most azt szeretném elmondani, mit szeretnék megvalósítani a jövőben, azt, hogy milyen város megteremtéséért fogok dolgozni. Ezt a szemléletet persze számon lehet rajtam kérni. De tényleg úgy gondolom, bár a múltértékelés bármikor képezheti egy diskurzus alapját, én mégsem erre tenném a hangsúlyt. Most nem.

Ezt elsődlegesen azért nem szerettem volna megtenni, mert ebből könnyen „elmúltnyolcévezés” lehet, ez pedig nem célom. Ez nem én vagyok. Nem kívánok olcsó népszerűséget szerezni azzal, hogy más, meghatározó helyi politikai szereplőkről leszedem a keresztvizet.

Hogy miért kevernék bele másokat? Maradjunk annyiban, hogy - a saját felelősségem elismerése mellett – a terveim eddigi megvalósítását alapvetően három tényező akadályozta. Első, s talán legjellemzőbben fontos az, hogy nem volt mindig …hmmm… tökéletes összhang a testületi döntések és azok végrehajtása között. Sőt, sokszor talán a városvezetésen belül sem volt meg az összhang. Nem szabad túlmisztifikálni az egyes képviselők testületi munkáját, mi „csak” a döntéseket hozzuk, illetve próbáljuk azok végrehajtását ellenőrizni. Az elmúlt időszakban valahol itt került homok a gépezetbe. Hogy ez legfőképpen minek vagy kinek volt köszönhető? Ismertek, konszenzuskereső, megegyezéspárti ember vagyok, így ebben érzem legkisebbnek a saját felelősségemet, azaz valahol itt kellene elkezdenem ujjal mutogatni. De nem fogok.

Emellett kétségtelen, többször olyan objektív körülmények hátráltatták az elképzeléseim megvalósítását, amilyenek a jövőben is adódhatnak. Mondok egy példát. Bármilyen célt is szerettem volna az alapfokú helyi oktatás területén elérni – menet közben az állam átvette az intézmény működtetését. Az általános iskola ügyeiben ma már nem az önkormányzat hoz döntéseket, azaz sutba dobhattam azokat az elképzeléseket. Ilyen körülmények pedig nyilván bármilyen területen adódhatnak a jövőben is. Ha bárki ki tudja ezeket védeni, én leszek az első, aki megemeli a kalapját.
Persze a harmadik, de nem szándékosan utolsósorban említett tényező az saját magam vagyok.

Hogy a képviselői munkámban hibáztam-e? Valószínűleg többször is. Ez is én vagyok. Vállalom. Hoztam rossz döntéseket? Valószínűleg többször is. Néha gyorsan felismertem ezeket, néha csak később derült ki. Hogy ma már másként kezelnék néhány ügyet, mint évekkel ezelőtt? Minden bizonnyal számos ilyen ügy van. De a hibáimból tanultam, s mindet igyekeztem kiküszöbölni. Nem biztos, hogy mindig sikerült.

De. Egyet nem lehet elvitatni tőlem. Mindig arra törekedtem, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet. Hogy elérjem a céljaimat, ezzel pedig megteremtsem álmaim Mezőcsátját. Ez sikerült eddig? Nem. Legfeljebb csak kisebb elemeiben.

De nem adom fel. Viszont továbbra sem ígérgetek. Mindössze egyet ígérhetek, minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy megvalósítsam a terveimet annak érdekében, hogy a város fejlődjön, gyarapodjon, s hogy rend legyen végre a településünkön.

A példa kedvéért maradok a rendteremtésnél. Nem ígérem azt, hogy ha megválasztanak, biztosan rend lesz Mezőcsáton – azt ígérem, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy rend legyen Mezőcsáton.

Annyira persze azért látom reálisan a dolgokat, hogy tudjam, minden elképzelésem úgysem fog maradéktalanul valóra válni. Felállhat egy olyan testület, egy olyan polgármester vezetésével, akikkel együttműködve nagy esély van arra, hogy a terveim jelentősebb része megvalósul. De felállhat egy olyan testület is, egy olyan polgármester vezetésével, akikkel együttműködve sokkal kisebb esély van arra, hogy a terveim jelentősebb része megvalósul. Ahol elveszik az szavazatom. Aki ennek az ellenkezőjét garantálja, az – finoman fogalmazva – csak korlátozottan felelősségteljes. Én csupán azt garantálom, hogy mindent megteszek. Hogy ez elég lesz-e? Csak remélni merem!

Az elképzeléseim, a terveim, a céljaim viszont megvannak, s ha nem haragszotok, továbbra is megosztanám veletek... :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.