A múlt héten beharangozott értékelést célszerű a ciklus legelején elkezdenem, így ebben a posztban a 2010 októberében lezajlott eseményeket szeretném egy kicsit bemutatni. Magát a választást nem tisztem értékelni, röviden maradjunk annyiban, hogy nem merném kétségbe vonni a választópolgárok bölcsességét. Akár tetszik nekem a választási eredmény, akár nem, azt feltétel nélkül el kell fogadnom! Persze azzal nem árulok el titkot, hogy az apósom polgármesterré választásának jobban örültem volna, de hát hiányzott az a bizonyos 16 szavazat (0,8 %)… Azért érdekes belegondolni, ha csak 9 ember másképp dönt a 2005 szavazó közül, hogyan alakultak volna a dolgok, de ezt most inkább hagyjuk!

Az önkormányzat képviselő-testületének munkájában az új ciklusban meghatározó változást hozott a létszámcsökkentés. Be kell látni, hogy 8 fő csak nagyobb erőfeszítések árán tudja elvégezni azt a munkát, amit korábban 13 képviselő látott el - Mezőcsátot ugyanis így érintette egy jogszabályváltozás. Szóval nyolcan tizenhárom helyett! Persze emiatt módosítanunk kellett a bizottsági struktúrát is. A képviselő-testületi munkát ugyanis olyan szakbizottságok segítik, amelyeket részben maguk az önkormányzati képviselők (ők vannak többségben), részben pedig az adott terület helyi szakemberei alkotják. Ezek a bizottságok jellemzően szakmai szempontból vizsgálják meg a hozzájuk tartozó ügyeket és így készítik elő a testületi döntéseket. Magyarul véleményeznek, ha kell, indítványoznak, javaslatokat tesznek, sokszor nagyon részletesen át tudnak tekinteni kérdéseket – mondhatni, szakmailag készítik elő a politikai döntéseket.

Az új bizottsági struktúrában négy ilyen grémiumot alakítottunk ki. Pénzügyi, gazdasági területen a Pénzügyi Bizottság, a jogi, ügyrendi kérdésekben és a közrend területén az Ügyrendi Bizottság végez munkát. Az egészségügy, oktatás, szociális ügyek a Humán Erőforrás Bizottsághoz, a város üzemeltetése, fenntartása, a városfejlesztés pedig a Településfejlesztési Bizottsághoz tartozik. Én az Ügyrendi Bizottságot elnöklöm, valamint a Pénzügyi Bizottság tagja vagyok (csak két hónapja, korábban máshol ültem, de erről a váltásról majd később!).

Az első hetekben két említésre méltó érdekesség történt. Nagyon csodálkoztam azon, hogy a polgármester sem engem, sem a legtöbb megválasztott képviselőtársamat nem kereste fel az alakulóülés előtt. Illik, de legalábbis célszerű informálisan is leegyeztetni, hogy ki melyik szakterületen képzelik el a munkáját - különösen egy Mezőcsát méretű, ilyen viszonyrendszerű településen. Persze ilyenkor lehetnek viták, de a konkrét, hivatalos tárgyalásra így össze lehet csiszolni az eltérő álláspontokat. Ugyanez vonatkozik a külsős bizottsági tagok személyére is – a téma megérdemli az előzetes, kötetlenebb egyeztetést. Is.

Ugyanilyen értetlenül fogadtam egy másik ügyet. Az alakulóülés napirendjét megtárgyalta a testület, majd az ülés végén a polgármester érdekes javaslattal állt elő, kérte, vegyünk fel egy újabb napirendi pontot – döntsük el, válasszunk-e külsős alpolgármestert is! Mivel néhány perccel korábban választottuk meg az alpolgármesterünket, így nem is nagyon értettük, miért nem az ülés elején, a napirend elfogadásakor dobta be az ötletét. Ez így nem volt teljesen korrekt a testülettel szemben - és az általa javasolni kívánt személlyel szemben sem. Egy elegánsabban megfogalmazott/kezelt indítványt talán tudtunk volna támogatni, de ez persze nem ment át. Konkrét személyi javaslatról egyébként nem esett szó (bár volt sejtésem), így csak a benyomásaimat tudom megfogalmazni. Úgy tűnt, a polgármester korábban tett egy ígéretet, amit talán nem is akart valójában betartani, inkább csak a látszatát akarta kelteni annak, hogy megpróbálja. „Rajtam nem múlt volna, de hát a testület…” Így nincs felelősség. Ha pedig nem így történt volna, akkor pedig rendkívül amatőr próbálkozás volt. Hamvába is halt. Ha komolyan gondolta volna az egészet, nem így hozza elő. Kellemetlen, kínos helyzetet okozott nekünk, és csak bízni tudtam abban, hogy ez az affér nem vetíti előre a testületen belüli együttműködés irányát!

Nagyjából ilyen körülmények között tudtuk elkezdeni a munkát. A nehézségek ellenére nagyon hálás voltam a szavazatukkal megtisztelő mezőcsátiaknak, hiszen a csökkentett létszám természetesen azt is eredményezte, hogy sokkal nehezebb volt bejutni a képviselő-testületbe. Több olyan meghatározó helyi politikai szereplő nem került be, akiknek a 13 fős csapatban lett volna helye (korábbi alpolgármester, bizottsági elnökök). Egyébként érdekes, hogy mindössze egy (!) új - korábban nem képviselő - jelöltet választottak meg Vályi Lajos személyében, mindenki más az előző testületben is képviselő volt.

Nos, remélem, nem túl messziről indítottam, de érdemes az elején kezdeni. Ennyit megérdemel a téma. Szerintem.

Hiszen végtére is – I love Mezőcsát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.